Mitrovics Zoltán


pártfogó felügyelő

Mitrovics Zoltán, pártfogó, Aranypánt-díj 2017 jelölt

Zoltán pártfogóként a pécsi börtönben dolgozik, a „Tényleg olyan sok roma van a börtönökben?”- kérdést ezért gyakran megkapja. „Amíg a szegények között sok a roma, addig miért csodálkozunk, ha a börtönökbe is nagyobb arányban kerülnek?” – szokott ilyenkor visszakérdezni. A legnagyobb siker, ha a segítségével nehéz sorsú embereknek sikerül az újrakezdés.

Zoltán egy baranyai kisfaluban, Alsószentmártonban született, csecsemő korától a nagymamája nevelte. A faluban a papon kívül mindenki beás roma nyelven beszélt, így amikor a nagymamája újra férjhez ment és siklósi romatelepre költöztek, az óvodában kellett megtanulnia magyarul. Nagy szegénységben, de szeretetteljes környezetben nőtt fel. „Lehet, hogy nem volt fürdőszobánk és a piacról öltöztünk, de nagyszüleimtől, akik felneveltek nagyon sok szeretetet és törődést kaptam, ők a példaképeim.” Amikor eljött a továbbtanulás, egyértelmű volt, hogy a helyi középiskolákban tanulhat csak tovább, hiszen a nagyvárosba a bejárást a nagyszülők nem tudták volna fizetni, így a helyi gimnáziumba sikeresen felvételizett – mivel a tanulással nem volt gondja.

Érettségi után azonban a siklósi romák többségéhez hasonlóan ő is napszámosnak állt a villányi szőlészetekben –a metszéstől a szüretig szinte egész évben volt munka. Munkaközben a romák mondogatták is neki, hogy „ezért kellett neked tanulni, hogy ugyanazt csináld, mint mi?!” Később elvégzett egy szociális ügyintézői képzést és csakhamar állása is lett a Faág Egyesületben, ahol állami gondozott fiataloknak szervezett programokat, Pécsen.

Szociális munkás szakra 22 évesen iratkozott be a Pécsi Egyetemen, egy évre rá pedig bekerült a roma egyetemistákat segítő Romaversitas programba is. „Hihetetlen élmény volt, hogy azok a tudósok lettek a mentoraim, akiknek a könyveiből tanultam. Rengeteg barátot szereztem, velük a mai napig tartom a kapcsolatot” – meséli, megemlítve, hogy bár egyetemi oktató felesége is Romaversitas hallgató volt, nem egy szabadegyetemi hétvégén, hanem egy konferencián ismerkedtek meg, azóta is együtt élnek, két gyermeket nevelnek.

Zoltánt már az egyetemi évei alatt is nagyon érdekelte a fiatalkorú bűnelkövetők helyzete, ezért minden lehetőséget megragadott, több programba is beiratkozott, hogy minél inkább megismerje ezt a szakterületet. „Nem tudom, hogy mi az, ami erre a pályára terelt, de biztosan van ebben része annak, hogy gyerekkori barátaim, rokonaim egy része fiatalon összetűzésbe került a törvénnyel. Láttam, hogy milyen kicsin múlik sokszor, hogy a rács melyik oldalára kerül az ember.”

Az egyetem elvégzése után nem is volt kérdés, hogy merre viszi az útja, néhány éven belül pártfogó felügyelőként sikerült munkába állnia a Baranya Megyei Igazságügyi Hivatalban, ahonnan a Baranya Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetbe került pártfogóként. Jelenleg 52 fő pártfogoltja van, akik kedvezménnyel szabadultak a börtönből. Zoltán feladata kettős, egyrészt segíti pártfogoltjait a kikerülés utáni újrakezdésben, visszailleszkedésben; másrészt figyel arra, hogy a pártfogoltjai ne kövessenek el újabb bűncselekményeket.

„A világon mindenütt szegényekkel vannak tele a börtönök, nem felső-, vagy középosztálybeliekkel. Ezért fontos a pártfogó munkája, hiszen a hátrányos helyzetű szabadulóknak szegénységük miatt duplán nehéz a visszailleszkedés, nem beszélve arról, ha valaki roma” – zárja a beszélgetést Zoltán, aki jelenleg feleségével és két gyermekével Pécsett él. Munkája mellett a Pécsi Tudományegyetem jogász szakos hallgatója ezzel régi álmát valósítja meg.