Dr. Lakatos Szilvia

szociálpolitikus-szociológus-romológus


A Romaversitas alapítói olyan roma középosztály megteremtését célozták meg, amelynek tagjai professzionálisak a szakmájukban és felelősségteljesek a roma közösség felé. Ha valaki, akkor Lakatos Szilvia messzemenőkig megfelel ezeknek az elvárásoknak, hiszen több mint másfél évtizede meghatározó alakja a pécsi roma közéletnek. Egyszerre civil aktivista, kisebbségi politikus, tanár és kutató.

Persze, ahogy a roma értelmiségiek nagy részének, neki sem egyenes út vezetett a diplomáig. „Tizenhat évesen volt egy komoly mérföldkő az életemben, amikor apám megkérdezte, hogy iskolába akarok járni, vagy férjhez mennék, mert volt egy kérőm. Nagyon őszinte vagyok: nem tetszett a fiú, ezért választottam az iskolát” – meséli mosolyogva a tradicionális oláh cigány családból származó Szilvi.

A tanulás akkor még szakmunkásképzőt jelentett, az érettségit pedig már munka mellett tette le egy vendéglátóipari szakközépiskolában. Ekkorra már „kiöregedett” a saját közösségében „barimanginak”, beképzeltnek csúfolt Szilvi, talán emiatt is lett nem roma férje. A következő évek a házasságából született két kislánya nevelésével teltek, majd 1995-ben beiratkozott egy képzésre. A cigány közösségfejlesztő tanfolyamon a tanárok megörültek a tehetséges roma anyukának, és addig noszogatták, amíg beiratkozott az egyetemre szociálpolitika, egy évvel később pedig szociológia szakra.

Innentől egyetemi pályafutása és szakmai fejlődése szorosan egybeforrt a Romaversitas-szal. Szilvia igazi „ősromveres”, olyannyira, hogy az ő idejében még nem is becézték Romvernek a Romaversitast. Az alapítvány első évfolyamába járt a volt kisebbségi ombudsman Kállai Ernővel együtt.

„Hihetetlen volt, amikor megtudtam, hogy a Kemény István fog felvételiztetni. A dolgozatomat a pécsi cigánytelepről írtam, és nagyon izgultam, hogy mit szól majd hozzá a híres szakember. Kimondhatatlanul boldog voltam, hogy felvettek.” Szilvia egy szabadegyetemi előadáson tudta meg, hogy a tudomány az ő csoportját oláh cigánynak nevezi, a pécsiek ugyanis kolompárnak hívják magukat. Szilvinek nagyon nehezen állt rá a nyelve, hogy „tudományos terminológiát” használjon saját magára, sőt, a mai napig igyekszik kerülni a megnevezést, nemzetközi konferenciákon például inkább lovárinak nevezi magát. „Tutort, ösztöndíjat, nagyon sok emberi és szakmai segítséget kaptunk”− emlékszik vissza a Romveres évekre. A Néprajzi Múzeumban megrendezett ’97-es Romaversitas bál, ahol a teljes roma közélet, számos akkori vezető politikus és művész jelen volt, egy életre szóló élmény volt számára.

„A mai napig meghatározó élményeket és barátságokat szereztem a romaversitasos éveim alatt. Mindenhol büszkén hirdetem, hogy valaha odajártam” – meséli, bár azt csalódottan jegyzi meg, hogy egy évet csúszott az államvizsgával, ezért kimaradt a 2000-ben végzett évfolyamból, akik gyűrűt kaptak a Romaversitastól ballagóajándékként.

A Romaversitasban szerzett tapasztalatokat és tudást elmondása szerint folyamatosan kamatozatja. A Pécsi Egyetemen közel két évtizede dolgozik, az első időszakban óraadóként, majd tanársegédként, az utóbbi években már egyetemi adjunktusként. A doktori disszertációját 2012-ben védte meg.

Az egyetemi katedra mellett szintén közel két évtizede vezeti a Khetanipe Egyesületet, amely számtalan jelentős oktatási, foglalkoztatási és kulturális programot valósított meg a helyi romák érdekében. Jelenleg három helyszínen, a központ mellett György-telepen és István-aknán működtetnek közösségi házat és tanodát, félszáz, zömmel roma embernek adva munkát. Évek óta a nemzetiségi önkormányzatban is szerepet vállal, 2014 óta a Pécsi Roma Nemzetiségi Önkormányzat elnöke.

„Nekem sohasem volt kérdés, hogy a közösségemben akarok-e dolgozni, hiszen eleve ezért lettem szociálpolitikus meg szociológus. Lehet, hogy van, aki azt gondolja, hogy langyos víz vagyok, de nem biztos, hogy forró vízzel több eredményt lehet elérni. Nem bántam meg semmit.” – eezekkel a mondatokkal és egy nagy szelet zsíros kenyérrel enged utunkra.